tag:blogger.com,1999:blog-68130229610579919302024-02-18T20:50:59.766-08:00Yggđräsil VéreAbethhttp://www.blogger.com/profile/08515048146291054545noreply@blogger.comBlogger2125tag:blogger.com,1999:blog-6813022961057991930.post-32077577920555380292017-12-21T02:47:00.001-08:002017-12-21T02:49:14.306-08:001. Fejezet I. Rész<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Hellobello!</span><br />
<div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Nos, hát... Tudom, nem kicsit késtem meg ezzel a következő résszel, röpke majdnem egy évet... Ami nagyon nem szép tőlem, és inkább nem is ígérgetek semmit, de szeretném azért picit gyakrabban felrakni a részeket, nem pedig csak évente egyet... Reméljük, sikerülni fog!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Továbbra is köszönöm a feliratkozókat, és mindenkinek, aki szán rá egy kis időt, hogy ennyi várakozás után, újra neki kezdjen/folytassa. <3</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Remélem, továbbra is tudjuk építeni együtt a világot. Hideg-meleg érkezhet, hiszen csak segítetek vele! :)</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; text-indent: 47.2px;">Akkor hát, jó olvasást! :)</span></div>
<div style="text-align: center;">
× × × × × × × ×</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMixbvLxNA4Qshw_J_Z2-N1LY2RUMZkgvmFQHhSE3OYM9sLUlgDl89mMUOVxcwe9J95hEXffnfldOXCSK0pqStVJj3j3iZN-agAN8OM6HRUTf-XsnoV0-ea231-x8zg1YO5O-G3V2Y7VM/s1600/z76t.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="990" data-original-width="1600" height="245" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMixbvLxNA4Qshw_J_Z2-N1LY2RUMZkgvmFQHhSE3OYM9sLUlgDl89mMUOVxcwe9J95hEXffnfldOXCSK0pqStVJj3j3iZN-agAN8OM6HRUTf-XsnoV0-ea231-x8zg1YO5O-G3V2Y7VM/s400/z76t.jpg" width="400" /></a></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: center;">
Hiába dalol a madár a szabadságról, a kalitkában csak rab marad. - Paul Coelho</blockquote>
<a name='more'></a><div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Fullasztó, meleg levegővel telt meg a
sötét éjszaka, szél egy kicsit sem akart mozdulni, hogy segítse az embereket
eme nyomott légkörben. Mindenki sietett: kocsik, motorok száguldottak a
magasban, a vonat is végig szelte mágnes pályáját, alig várta meg a felszállókat,
és az emberek is szinte rohanvást igyekeztek céljuk felé, alig körbenézve maguk
körül. Senki sem figyelt, senki sem
látta, senki sem tudta, hogy valahol a mélyben, valahol lenn, a legalsó
szinteken egy hatalmas kockaépület magasodott ki. Ez az épület abszolút úgy
nézett ki, akár egy bunker, ablakai alig voltak, ha voltak is, szigorúan
rácsozva. Egy bejárattal rendelkezett, mely a kijáratnak is felelt meg, semmi
több. Hatalmas, egyszerű, merev neon-betűk hirdették a börtön feliratot a
tetején. Igen, a börtön, máris mindenkinek ezerféle-fajta gondolata bukkant
felszínre a szó hallatán, nem? Például: rácsok, fekete-fehér csíkozású ruhák,
bilincsek, fenyítő őrök és a fogház hierarchiája: mindig a legerősebb
uralkodik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Nos,
azóta eltelt pár év, a rácsoktól teljesen megszabadult az emberiség, helyére
elektromossággal körbevett nyitható-csukható átlátszó fal került. A rab
garantáltan nem fog odanyúlkálni! A nyílászáró előtt, kinn minden folyosón egy
állig feketébe öltözött férfi állt, mellkasán egy nagy, régi időket idéző
csillag jellel, mely mutatta, hogy a rendőrség egyik embere. Övükben ott lógott
fegyverük: egy kis balta vagy valami hasonló, a lőfegyvert az épület belsejében
nem szokták használni, ahogy a mostani társadalomban a pisztolyok mellé rengeteg
vetélytárs is érkezett, már nem az volt a tökéletes gyilkos fegyver. Első
ránézésre átlagosnak tűnt a szekerce, de általában a mostani fegyvereknek
mindig van valami kis titkuk, ahogy ennek is biztos volt. Például dupla pengés,
szegecsdobálós, vagy hasonló, hogy az ellenfélnek se legyen oly könnyű, ha
menekülni akarna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A sok-sok folyosóból volt egy. Egy
hosszú, rengeteg üres szobával, két őrrel, ahol egy fehérbőrű, sápatag,
csimbókos, ébenfekete hajú nő ült, aki csak várt, várta, hogy leteljen a három
év, hogy végre kimozdulhasson, hogy végre ne kelljen az épületben mászkálnia...
Hogy végre itt hagyhassa minden fájdalmát, emlékét, és új életbe kezdhessen.
Várt. Türelmesen. És csöndben. Meg sem nyikkant, már feladta, hogy
kommunikáljon környezetével.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Arcán
tetoválások futottak végig, ahogy nyakán, és valószínűleg egész teste mentén,
kék tekintete unottan csillogott. A semmit tevés az őrületbe kergette, saját
tébolyának rácsi közé volt szorítva… Legalábbis az elején, utána már lassan
hozzászokott, mint rab a váltóáramhoz. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Cipő kopogott, egyre csak közeledett,
tisztán ki lehetett venni. Az idő nem volt alkalmas étkezéshez, vagyis más
miatt jött valaki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">- Cloris Sørensen,
7642. – Hűvös, mély hang megütötte a nő fülét, aki felismerte saját nevét.
Olyan rég halott már, mindig csak a sorszámát mondták, de a nevét nem. Cloris…
Végtelennek tűnő ideig emésztgette a nevet, mely hatni akart rá, emlékeket
akart idézni, azonban semmi. Agya üres maradt, mint mindig.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Térde
recsegett, megborzongott, ahogy felállt, zsibbadt végtagjai sikoltoztak a
mozdulat ellen, de csak életet lehelt önmagába. Kihúzott háttal, felszegett
fejjel nézett szembe az őrrel, aki nyitotta az ajtót, mely szisszenő hanggal oldódott
fel. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">- Szép nap a mai, Negyvenkettes, ugye?
Végre eltakarodsz innen. – A férfi szórakozottan felnevetett, pedig kedvelte a
foglyot, ámbár jól tudta, hogy a nő mennyi mindenen ment át, és egyetértett,
hogy három év rémsége elég is volt a számára. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">- Kösz, Salard – motyogta, miközben
kisétált és elindult a folyosón csoszogó léptekkel, mert normálisan nem tudott
lépni a műlába miatt, melyet nem tudott rendesen megcsinálni és senki nem is
volt hajlandó, miután az egyik rabtársa megrongálta egy veszekedést követő
verekedésben. – Hiányozni fogok, tudom én azt!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">- De még mennyire! Főképp a csípős
nyelved, nyugalom lesz legalább. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">- Nem én tehetek róla, hogy ostoba banda
a nagyja, én csak próbálkoztam… - Hangja elhalkult és inkább már nem is akarta
magyarázni. Való igaz, volt pár alacsonyabb intelligencia szinttel rendelkező
személy, és őt csak a jó szándék vezérelte, de feleslegesen, mikor próbált
tudást átadni nekik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">- Mint én a tojástöréssel. Menj már! –
lökdöste meg a nőt, aki ettől nem tudott gyorsabban menni, csak még jobban
fájtak az illesztések, amik nem lettek valami tökéletesek, hiszen a börtönbe
készültek el. Ki akarna ott jó munkát végezni raboknak, akik ki tudja milyen
bűnöket követtek el? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Végigbotorkált
a folyosón, a nyíló ajtók mentén, ahol az őrök vagy vigyorogtak, vagy
szenvtelen arccal figyelték, ahogy vánszorgott tovább, míg egy nagyobb térbe
nem értek, ahol már egy másik férfi állt, kezében egy farmer gatyával, szakadt
pólóval és egy dobozzal, melyben tárgyai voltak, amit bejövetelekor elvettek
tőle. Most szolgáltatják is vissza, valószínűleg nem a teljes mennyiséget.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Először a ládikához nyúlt, felemelte a
papírfedőt és alatta megpillantotta igazolványát, mely hatalmas betűkkel és
arcképével díszlett. Vajon mennyit változott azóta? Mert hogy arcát
megigazgatták, mikor bekerült, de mivel alig találkozott tükörrel, így nem
tudta megadni a pontos választ. Mellette ott feküdt gyűrűje, melyet még apjától
kapott; aztán kocsi kulcsa, lakáskártyája, egy elnyűtt pénztárca pénz nélkül,
csavarkulcs, bicska és egy kis lánc, melynek medáljába egy kék kövecske volt
zárva, illetve inkább hegesztve. Nem volt tökéletes munka, annyi szent, ahogy
göröngyös felszíne fénylett. Pár vérpetty is látszott rajta, mely besötétedett
az idők alatt. Cloris azt vette először kezébe, megforgatta és ráncolta
homlokát. Honnan van ez? Nem is emlékezett rá, hogy volt valaha is ilyenje. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">- Ez nem az enyém… - hagyta a dobozban,
miközben mindenét elvette. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">- Dehogynem, Negyvenkettes! A kezedben
szorongattad, mikor félájultan behoztak, alig bírták kivenni a kezedből a
srácok. – Salard értetlenül figyelte a nőt. Jól emlékezett, hiszen akkor már őr
volt itt. Behozták véresen, sebesen. Az utasítások tisztán érthetőek voltak,
végig is csinálták, de eredmény nem született. Viszont azt a mai napig is
tökéletesen fel tudta idézni, mikor a nő sivítozott, nehogy elvegyék tőle a kis
láncot, mintha csak az élete függött volna tőle. Mikor pedig végre
visszakaphatná, elutasítja?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Cloris
hamar felöltözött és caplatott ki mezítláb a hideg padlón. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">- Cipőt kaphatok? – toporgott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">- Nem, csak azt kapod, amit hoztál. Ha
nem volt, akkor rajtad cipő, most sem kapsz – rázta meg a fejét Salard. –
Szabályzat! – Magyarázata egyszerű, de annál érthetőbb volt. Cloris pedig
tudomásul vette egy vállvonással. Szabályzat… Legszívesebben kidobta volna az
ablakon. Műlábára állt, hogy inkább ne szúrja a hűvös másik talpát, miközben
húzogatta magán a nagy ruhákat. A három év alatt rendesen lefogyott, csontjai
látszottak, így ezek a göncök már nem feleltek meg méretéhez, de hosszú ujjú
pólója legalább takarta a kiber beültetéseket felsőtestén, melyek karján, hátán
és nyakhajlatán is látszottak. Igen, fizikailag rendesen megjárta a Poklot azon
az őszi éjszakán, mikor végig ment a kínzás ebben az épületben. A fehér falak…
És a neonlámpa a feje fölött, melynek egyik csövén volt egy hajszálnyi repedés.
Minden apró részletre emlékezett: elektrosokk, víz, majd a kések több száz
fajtája – egy kis rece itt, egy kis él ott, hogy minél kellemetlenebb legyen,
mikor beszúrják. Kellemetlen? Nem is ez a jó szó rá, talán a kínzó, vagy a
gyilkos… Nincs mi kifejezze azt a szörnyűséget, ennél még a gyilkosság is
humánusabb megoldás lett volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Tekintete
közben újra visszarévedt a kis lánc medáljára. Hosszan figyelte, de továbbra
sem emlékezett semmire, ami miatt fontos lett volna. Hol kapta? Miért? Mikor?
Kitől? Egyik kérdésre sem kapott választ. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">- Haladjunk! – Salard könnyed
mozdulattal intett, miután átöltözött a lány, és maga elé engedte a nőt,
miközben a bejárati ajtó nyílt és azonnal megcsapta őket a fülledt, tavaszi levegő.
Émelygő füstszag töltötte meg pillanatok alatt az előszobát, és itatta át a
ruhák anyagát. A lámpák ezerrel égtek, de még így is sötét volt, csak az
épületek magasodó falait lehetett felfelé látni, na meg persze a száguldó
járműveket. Berregő zaj sértette a fület, mely mellett eltompult, ahogy az
ajtók nyíltak és egyre kijjebb került Cloris a börtön területén. Már csak a
hatalmas kerítés választotta el a szabadságtól, a kinti világtól, ahol egy
magas alak ácsorgott. Neonzöld haját hátratűrte, mely ettől a mozdulattól csak
össze-visszaállt. Arca egyik oldalán egy heg díszlett, mely sejtelmes külsővel
ajándékozta meg az ifjút. Kék szeme hasonlított Cloriséra, de leginkább
orrukban volt fellelhető, hogy már pedig ők rokonok, méghozzá testvérek. Száján
apró mosoly jelent meg, miközben felemelte fejét, hogy a kijövő lányra tudjon
nézni. Pulcsit viselt farmerral és acélbetétes bakanccsal, derekán egy maszk
lógott le egy rövid övről, igazolványával egyetemben, mely hirdette nevét és a
céget, ahol dolgozott: Debotan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">- Axell – suttogta a lány, mikor
kilépett, majd visszapillantott Salardra, akinek kezében ott volt még a doboz a
lánccal. Elgondolkodott, ahogy forgatta fejét öccse és az ékszer között,
azonban, ahogy sokáig merengett, egy apró kép felvillant fejében. Csak egy
mosoly – fehér fogak, cserzett bőr, vékony ajak. Szíve hatalmasat dobbant, nem
tudta, hogy miért pontosan, mivel az emlék máris elhalványodott, eltűnt a sok
gondolat között, mégis egy belső hang azt sugallta, hogy vigye magával a
tárgyat. A késztetés erős volt, ripityára törte értetlenségét, és gyors
mozdulattal kapott utána, kirántotta a ládikából a medált. Fémesen felcsengett,
ahogy fémujjai közé zárta szorosan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">- Tévedtem, valóban az enyém… - jött
zavarba, s még füle vége is elvörösödött, mintha csak lopott volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">- Remélem, többet nem találkozunk.
Tudod, hogy holnap még fel kell hívnod a központot, papírjaidat pedig ki kell
töltened. Adios! – Salard intett egyet az emlékeztető után, és sebesen le is
lépett. Elintézte dolgát, elengedte a lányt, feladatát bevégezte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">- Cloris! – csapta össze a kezét Axell,
miután végre kettesben maradt nővérével. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">- Mennyire nézek ki borzalmasan?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">- Öhmm, őszinte leszek, mint akin
áthajtott a traktor kétszer, majd még visszatolatott rá, hogy „nesze, bazd meg”
– ingatta a fejét elgondolkodva, és száját vékony vonallá húzta, ahogy
elmosolyodott. Való igaz, nem az a lány jött ki, aki bement három éve. Pedig látogatta,
vagy felhívta, ha tudta, de most szembesült vele, hogy mind fizikailag, mind
lelkileg megváltozott Cloris. A jelek lassan mutatkoztak, de feltűntek, nem
csak a fém beültetésekben, melyekre ránézni is rossz volt; hanem a beszédben.
Cloris erőteljes hanglejtése elveszett, inkább úgy beszélt, mint aki rémet
látott volna. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">- Köszönöm szavaidat. Remek! Legalább
tökösebb vagy, mint Salard… Esküszöm, semmi sem lóg a lábai között, csak nagy a
szája – fújta ki a levegőt és megmasszírozta felkarját, hogy ne fázzon a lenge
öltözetben. Hátralesett, hogy esetleg hallotta az emlegetett szamár, de addigra
már az őr visszatért az épületbe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">- Alapjában véve rendelkezem ezzel a
kiváltsággal. De haladjunk, mielőtt visszatoloncolnak a csinos kis celládban.
Nincs időnk – utalt valamire, azonban a magyarázatot nem adta még meg – nem
mintha Cloris erre a mondatrészre koncentrált volna –, helyette inkább széles
karjai közé zárta a törékeny testet. Cloris boldogan ölelte vissza a masszív,
vaskos vállakat; Axell mindig is izmos, testes fiúk közé tartozott a bokszolás
miatt, amit szabadidejében űzött, de ahogy dolgozni kezdett a gyógyszeriparban,
úgy kopott ki a sport is az életéből. Ugyan, megtartotta alakját valamelyest…
Áradt belőle az erős klórszag, mely beleitta magát az öltözetének rétegeibe is.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">– Csak hiszed, már tudom, hogy lehet
megszökni – ellenkezett öccsével, és felemelte a kezét, de csak szisszent
egyet, ahogy a mozdulatra sajogni kezdett mindene. Azok a fránya illesztések a
nagy mozdulatok ellen voltak, bár a kicsiket sem pártfogolták. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">– És három év alatt nem tetted meg. Na,
hogyan is agyatlan? Inkább nyughass – tolta a lila jármű felé a nőt. Az autó
egyszerű volt, olyan kis négyzet alakú lilásan izzó kerekekkel és összesen két
ülés volt benne, plusz egy műszerfal. A kormány, és hasonlók már kikerültek,
hiszen az önvezető autóknak nem volt szükségük olyanokra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">- Új kocsi?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">- Bizony! Ő itt Evy, az én kis drágám –
biccentett Axell, majd lehúzta a kártyáját és arrébb pakolva a másik ülésről
pár dobozt és gyógyszeres üveget, máris helyet kapott Cloris is. Mikor már
mindketten bentről néztek ki az átlátszó ablakokon, csak akkor táplálta be a
helyszínt. – Evy, a cím: 41. emelet, svájci kerület, ott pedig a 102. és a 35.
utca sarka.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Felberregett
a motor, majd minden szó nélkül indultak is, vagyis inkább emelkedtek a
levegőben. Íves pályán eredtek útnak és a jármű könnyedén szlalomozott az
épületek és autók között, amit Cloris mosollyal figyelt. Három éve nem látta a
világot, de kis változások ellenére ugyanaz maradt minden. Pontosan ugyanaz a
koszos, sötét város, ahol előtte élt. Talán várt valamit? Hogy hátha az emberek
észbe kapnak, hogy ez nem mehet így tovább? Helyette pedig pontosan ugyanaz a
szürke arculat… Csodát akart, hát nem kapta meg. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"> - Amúgy… - Axell felemelte a
hangját, hogy elvonja a lány figyelmét. Kezét tördelni kezdte, ahogy egy
üvegcsét forgatott hosszú ujjai között. – Ha hazaértünk ne feküdj le, vendégünk
fog jönni. – Állkapcsa megfeszült beszéd közben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"> - Ki? – beszélt félvállról a lány,
ahogy figyelme megoszlott a látvány és öccse között, de ahogy észrevette az
árulkodó mozdulatokat, csak nyelt egyet. – Ugye, nem?<o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; line-height: 115%;"> - De… Az egyik Hieron kutya. </span></div>
Abethhttp://www.blogger.com/profile/08515048146291054545noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6813022961057991930.post-37664662746470219932017-01-28T11:51:00.002-08:002017-01-30T06:54:36.851-08:00Prológus<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; text-indent: 35.45pt;">Tehát, most, hogy egy hónapja nyíltan van a blog, itt az ideje valamit kitenni rá, ámbár a menüpontok már készen vannak, becsempésztem egy-két dolgot ^^ És amúgy hálásan köszönöm a feliratkozókat, hiszen még semmi sem volt az oldalon <3</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; text-indent: 35.45pt;">De előtte tisztáznunk is kell pár dolgot, mind például a frissítések, amik nem nagyon gyakran leszek, próbálom tartani a dátumaimat, már ahogy sikerül, mert az magamnak is egy határ, de ezt szeretném nagyon kidolgozni (végre valamit...) úgyhogy havi rendszerességgel fog érkezni rész, ámbár érdekesség, leírás lehet előbb, kitudja? Először próbáljuk így meg, ha sikerül gyorsabban, akkor gyorsabb leszek ;)</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; text-indent: 35.45pt;">Nem is rizsázok tovább, a következő rész érkezése elvileg <b>február 25-26.</b>-ai hétvégén várható! Remélem tudjuk együtt építeni a világot, hideg-meleg jöhet, csak segítetek vele ;)</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<div style="text-align: left;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; text-indent: 35.45pt;">Jó olvasást! :)</span></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">× × × × × × × × ×</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzt0GDmi9E6gZQNbQzdDO2tBnk8csqcsh-TCMcIO4PxBnNuEov0V1YakKPeeWfb9sq_em3ITnZuIA6Ry0kTJXhDfp7QhCiuBWbDW1U_2sv8xg1gdVepO0-rQ9GLJgJW1eLUiOpSppdIYQ/s1600/1.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzt0GDmi9E6gZQNbQzdDO2tBnk8csqcsh-TCMcIO4PxBnNuEov0V1YakKPeeWfb9sq_em3ITnZuIA6Ry0kTJXhDfp7QhCiuBWbDW1U_2sv8xg1gdVepO0-rQ9GLJgJW1eLUiOpSppdIYQ/s400/1.png" width="400" /></a></div>
<blockquote class="tr_bq" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Ha meg akarsz érteni valamit, figyeld a kezdetét, és kövesd a fejlődését. - Arisztotelész</span></blockquote>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">
</span>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; text-indent: 35.45pt;"></span></div>
<a name='more'></a><div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Apró fénypászmák, villanások,
majd az elsötétült képernyők élettel teltek meg. A színek megelevenedtek, a
vonalak formákká álltak össze, ahogy a hangszórók is recsegve-ropogva
igyekeztek hangot adni. Az alapzaj azonnal lecsökkent, az eddig egyaránt
boldog-boldogtalan hangulat szinte megfagyott.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A hat órás híradó. Igaz, már
senki sem tudná megmondani a fényviszonyokból, hogy valóban ennyi lehetett az
idő, mivel az egekbe magasodó épületek, megszámlálhatatlan mennyiségű repülő
járművek, a gomolygó füst és a szintenként változó, egyre hatalmasodó cső-, és
csatornarendszerek elhomályosították a napot. Fénye nem ért le a talajszintig, sőt,
csoda, ha elérte felülről az első negyven szintet.<br />
A Föld már régóta nem az, ami pár száz
évvel ezelőtt, mikor erdők, mezők, hegyek, tavak tarkították felszínét.
Szépen-lassan a táj beépült a kolosszális, egyre növekvő városokba, míg végül
már csak egy hatalmas város maradt. A Föld nem csak egy bolygó, egy világ,
hanem a Város is. Az egyetlen hely az
emberiség számára… Persze, próbálkoztak bolygókkal, főképp a Marssal, de
bármeddig is tartott ott az élet, mára már elenyészett. A forrásait oly
mértékben kihasználtuk, csak, hogy életben tartsuk a mi kis parányi, valaha
zöld és kék bolygónkat, hogy a többit észrevétlenül megöltük. Alig kaptuk fel a
fejünket, és máris csak a mi planétánk maradt meg.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">– Tisztelt Hölgyeim és Uraim! –
harsant fel egy hang. Rekedtes, talán a hangszórók miatt is, de ennyiből is meg
lehetett állapítani, hogy már pedig férfiről van szó, amit végül a képernyő is
megerősített. Hogy robot-e vagy sem? Azt viszont már nem lehetett eldönteni. A
mostani technológia sok mindenre képes volt, amit az emberiség ki is használt. <br />
Markáns arc jelent meg, szeme enyhén
világított a kontaktlencse miatt, mely nem volt meglepő. Az emberiség kilencven
százaléka viselt már kontaktlencsét. Barna haját, mely festett lehetett
élénksége miatt, és mert a tövénél kissé szürkült, két oldalt enyhén
felnyírták. Ezen kívül elegáns ruhakombinációt viselt, mely minden férfiból
úriembert varázsolt egy pillanat alatt: fehér ing, sötét öltöny, kék nyakkendő.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">– 2561. május 8-a. A hat órás hírek következnek. – A városban minden szabadtéri képernyő felizzott, csatornát
cserélt, ahogy minden monitoron, számítógépen, laptopon, csuklón hordozható
kijelzőn is ez a kép villant fel. Minden munka megállt ideiglenesen, ami nagy dolgot
jelentett. Vagyis hogy a mostani hírt mindenkinek látnia kell; rémisztő, hogy
valaki ennyire a kezében tartja a médiát. Csak kérnie kell és voilá, mindenhol
azt adták le, amit akart. </span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><span style="line-height: 150%;">– Pár órával ezelőtt egy
holttestet találtak a százötvenkettedik szinten, Kanada körzetében. – A látvány
változott, egy hullára közelített rá. A skarlátvörös vér mindent beborított,
mintha valakinek az lett volna a legnagyobb szórakozása, hogy öntögesse vödör
számra. Garantáltan elment tőle az ember étvágya. A fehér test és a vörös
folyadék hátborzongató kontrasztot alkotott egymás mellett. Talán az áldozat
egy férfi lehetett, de a raszta haj
miatt nehezen lehetett beazonosítani. Furcsán hosszanti vágások
látszódtak félig meztelen testén, mintha csak valaki a csontváz-rendszert véste
volna valaki a bőrébe egészen a kibukkanó csontokig. Szemét kiszúrták, ajkát
még szélesebbre vágták, ahogy orra helyén is csak egy csonk maradt, füléről ne
is beszéljünk, aminek cimpájával a szemét takarták le. Borzadály rítt le a
felismerhetetlen arcról. Többen szájuk elé kapták a kezüket, vagy gyermekeik
szemét takargatták, míg egyesek a látványától kiadták a gyomruk tartalmát az
utcán. A vörös vér már megalvadt körülötte, így csak foltokban lehetett kivenni
a betonon lévő nyomokat, melyek valószínűleg az áldozat vergődésére utaltak
utolsó pillanataiban, bár kitudja? De a legkivehetőbb, amire azonnal
ráfókuszált az ember, ha nézte az áldozatot, az egy szimbólum volt a férfi
lapockáján, mely még így oldalra fektetett pozícióban is élénken felismerhető
volt.</span> <span style="line-height: 150%;">Egy
fekete tenyértetoválás, melyben egy hatalmas, díszes R betű terült el a kubikus
vonásokat megőrizve, ami már nyílt titok volt, hogy a Ragnarok csoport jelképe.
Csakhogy a mesterien precíz, szép bőrrajzot valaki teljesen elcsúfította. Az
egészbe belerondított egy omega jel, mely kissé sietős, kapkodott, pontatlan
vonalakkal volt a bőrfelszínbe vésve, de tökéletesen ki lehetett venni. Az
egyik oldalon nagyon megcsúszott az alsó talpa. Vajon az áldozat élve kapta
ezeket a szörnyűségeket? A gondolat okkal merült fel, bár azzal is együtt járt,
hogy a gyilkos ügyetlen volt, csak hogy utóbbira kevesebb a valószínűség…</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">– Mint ahogy a képen is
látható, egy Ragnarok tagról van szó. –
A kép a tetoválásra közelített. – Remélhetőleg az utolsóról. – Megint változott
a kivetítés, ahol egy lista futott végig a nevekkel, arcképekkel – volt
közöttük nő és férfi egyaránt –, és most ott villogott pirossal az új a
legalján, ami bekerült, az ötszázharmincadik.
– Az ellenállás kezd kifulladni, a mostani áldozat Charles Croix volt,
egy zenész. Az Omega lecsapott – fogta rövidre. Nem kellett magyarázkodni,
mindenki tudta vagy legalábbis sejtette, hogy ki is az az Omega. Fegyver, katona,
gyilkos. Senki sem látta még; nem lehet tudni, hogy nő vagy férfi, egyáltalán,
hogy mi a neve. Még senki sem élte túl a vele való találkozást. Ő az Omega.
Egyszer valaki neve a kezébe kerül, az garantáltan halott. Tökéletes munkát
végez, sosem hibázik és brutális. Méreggel, fegyverrel, puszta kézzel fél perc
alatt kivégzi áldozatát. Ha kell, akkor nyilvánosságra hozza, ha nem akkor a
test sosem kerül elő. Azt mondják, hogy maga a megtestesült démon, míg mások
szerint egy robot, de valakik azt híresztelik, hogy kísérleti patkány a kiváló
képességei miatt. Persze, már többször is megkérdőjelezték létezését, de valaki
mégis sorra gyilkol logikátlan sorrendben. Ki tudná ezt megmondani? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">– Őfelsége óvatosságra int
mindenkit, bármi gyanúsat észrevesznek, azonnal értesítsék a Központot. A béke
mindenkinek fontos – zárta is le a hírrészletet. Nem kellett húzni-vonni, a
képek magukért beszéltek, melyek mutattak egy s mást a holttestből, mint
például a fogakba vésett csíkokat, feldarabolt ujjakat és a rengeteg, de
rengeteg vért. Mesterien kamerázták, hogy a nézők és az egész világ féljen,
elborzadjon. Volt is mi miatt. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">– A százötödik szinten,
Spanyolország körzetében kigyulladt egy étterem. – A hírek tovább pörögtek, de
most már a csatornák váltottak. A továbbiakban nem volt kötelező nézni. Az élet
és munka újra megindult. A képernyők változtak, az emberek megindultak, a gépek
aktiválódtak, a moraj felerősödött. Úgy tűnt, hogy erre a pár fagyos percre még
az idő is meg-megállt, félt tovább vánszorogni a maga tempójában. Ugyan, a
hangulat nyomott lett, de csak másodpercekre volt szükség, hogy az emberiség
felocsúdjon, váltson, élje tovább mindennapjait.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Közben senki sem vette észre az
egyik kiugró háztetőn meghúzódó alakot, aki egy kéménynek dőlve nézte az egyik
fényes képernyőt a sokadik magassági szinten. A kémény már jelentette azt, hogy
a házak kezdenek fogyni, van kilátás, van lehetőség normális
szellőzőrendszerekre, kéményekre, amit csak az előkelők engedhettek meg
maguknak. Egyszerű a rendszer, a pénz beszélt. </span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Arca nem látszott, direkt úgy vetette magára
feketecsuklyás ruháját. Kezében gépfegyvert szorongatott, és csak apró
fejrázással jelezte nem tetszését, miközben a híreket leste kíváncsian.
Rongyokba csavart tenyerét kinyitotta és három bogárszerű valami bújt elő
belőle, alig lehettek egy centi nagyok. Fényes, fémpáncéljuk kéken derengett,
ízelt lábaikkal megtámaszkodtak, miközben kinyitották szárnyaikat, melyek
azonnal színt váltottak, mintha csak beolvadnának a kaméleonhoz hasonlóan,
közben ciripelő hangot adtak ki. Talán, hogy készen vannak, de külső szemlélő
nem értette volna. Ez a közös jelrendszer csak négyük számára volt a napnál is
világosabb.<br />
Az illető a karján három nevet ütött be az egyik karperecébe, ahol az arcképek
gyorsan váltogatták egymást – két nő, egy férfi –, majd a bogarak felzümmögtek.
Elhajította őket a koszos sötétbe, miközben mélyen beszívta a füstös levegőt és
szája elé helyezte maszkját. Ennyi elég is volt a tüdőmérgezésből.<br />
– Menjetek! – suttogta vészjóslóan, miközben elfordult a kivetítőtől és lassan
beleveszett a szürkés homályba.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
Abethhttp://www.blogger.com/profile/08515048146291054545noreply@blogger.com7